Az első időszakban (pár hét) fogsz a legtöbb súlyt elveszíteni, mert a szervezet előszőr a felesleges víztől fog megszabadulni. Majd csak ezután jön a zsírraktárad lecsapolása.
Ezután következik a nehezebb és hosszabb része a folyamatnak. Ugyanis, ahogy telik az idő a diétádban, úgy lassul le a fogyásod is.
Lesz, amikor meg is fog torpanni. Akár hetekig is lehetséges. Itt az a pont, amit sokaknak már túl sok lesz és feladják. Pedig nem kellene. A szervezetednek is kell egy kis pihenőidő. Adj neki lehetőséget, hogy magához térjen. Hidd el meg fogja hálálni.
A fogyás ma az egyik leggyakrabban kitűzött cél, mégis sokan újra és újra kudarcot vallanak. A legtöbben nem azért, mert hiányzik az akaraterejük, hanem azért, mert rossz stratégiákat követnek. A gyors eredmény utáni vágy, a tévhitek és az egészségtelen módszerek gyakran többet ártanak, mint használnak.
Az egyik legnagyobb hiba, hogy sokan túl gyorsan akarnak látványos eredményt. A drasztikus diéták, a koplalás és a „csodakúrák” kezdetben ugyan gyors súlycsökkenést hozhatnak, de ez többnyire vízvesztés, nem pedig zsírégetés.
Az éhség teljesen természetes dolog: a tested egyszerűen jelez, hogy energiára van szüksége. A probléma akkor kezdődik, amikor ez az éhség túl gyakran jelentkezik, vagy olyan erősen, hogy nem tudsz neki ellenállni — és végül több kalóriát viszel be, mint amennyire szükséged lenne. De van jó hír: néhány tudatos trükkel könnyen kordában tartható az éhségérzet, anélkül, hogy koplalnál vagy sanyargatnád magad.
A böjtölés egy nagyon egyszerű, praktikus „fogyókúra”, ha jól csinálod. Valójában a böjtölés alatt is az aranyszabály érvényben van: vagyis az összkalóriád a nap végén nem lehet több, mint az a kalóriamennyiség, amit elégetsz. Nem számít, hogy böjtölsz, mindig tartanod kell a kalóriadeficitet, különben nem fog működni. Viszont a jó hír az, hogy napi rendszeres böjtölés mellett sokkal könnyebb tartani a bevitt kalóriát mínuszba.
Menjünk vissza a múltba egy kicsit. Nem sokat, úgy 60-80 évet. Nézzük meg, mit ettek felmenőink ebben az időszakban. Ha alaposan megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy étkezésük elég számottevő mennyiségben tartalmazott szénhidrátot. Tehát táplálkozásuk szénhidrátalapját a kenyér, rizs, burgonya, tészta, péksütemények stb. tették ki. Szó szerint ugyanazt fogyasztották, mint a mai kor embere.
A fent leírtakból kiderült, hogy a túlzásba vitt szénhidrát, vagyis inkább a hármas kombó az elhízásunk fő oka. Amit leírtam részben igaz. Megmagyarázom.
Előszőr is: Miért is hízunk? Több kalóriát fogyasztunk, mint amennyit elégetünk. Ez tény!
Vagyis, ha az étkezésünk szénhidrát alapú (ami 99%-ban így van), és elfogyasztunk 300-500 grammot belőlük a fehérjék és a zsírok mellett (a három makro), akkor nagy az esélye, hogy ezek összességéből annyi kalória jön ki, ami túl lépi a szinten tartási kalória mennyiségünket a nap folyamán, ergo elhízás lesz a vége.
Sajnos, amiért ilyen és hasonló vélemények alakultak ki az emberek többségében, azért a Média a felelős.
Szerinted az 50-es évek előtt (amikor még nem volt TV), valakinek egyáltalán fogalma volt arról, hogy mi is az a vitamin? Biztos, hogy gőzünk sem volt róla, mind amellett arról sem, hogy mennyit lehet, vagy mennyit nem lehet szedni a bizonyos fajtákból. Le merem fogadni, hogy akkoriban a mai ajánlott mennyiségeknek a többszörösét fogyasztották, hiszen akkor még a zöldségek/gyümölcsök sokkal többet tartalmaztak ezekből a létfontosságú anyagokból.
We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it.
